Úgy tűnik, bejött a húzás, és jót tett a csapatnak, hogy a rájátszás előtt eltöltöttünk egy napot az egyik sárvári welness-szállóban. Olyan ez, mint a csapatépítés a cégeknél. Nem azt mondom, hogy kizárólag emiatt győztük le a Falcót, de talán valamelyest ez is közrejátszott a sikerekben.

Akárcsak az, hogy fáradt szombathelyi együttes érkezett hozzánk a negyeddöntő-sorozat első meccsén. Ott voltam Székesfehérváron a Magyar Kupa négyes döntő első napján, és kifejezetten színvonalas elődöntőket láttam, az viszont kőkemény, hogy az esti meccs másnapján a fináléban kellett helytállnia a Falcónak. A mi szempontunkból nyilván nem jött rosszul, hogy kimerült az ellenfél, mindazonáltal az ember ilyenkor sajnálja a sporttársait, főleg, hogy a Falco még el is veszítette a Zalaegerszeg elleni döntőt, vagyis a sikerélménnyel sem kárpótolhatta magát. A program furcsasága, hogy a kupadöntő után azonnal kezdődött a playoff...

Melynek első meccsén természetesen igyekeztünk kihasználni az ellenfél fáradtságát, és már az első félidőben kiütközött, hogy a Falco nincs a topon. Ez volt az a meccs, amelyen visszatért a Körmendbe Németh István, akit iszonyatosan vártak már a szurkolók, s mi is. Úgy fogadták, ahogy illik, és már ezen a találkozón is látszott, hogy jól mozgatja a csapatot. Ami a folytatást illeti, mindenki úgy van vele, hogy ez a párharc már zsebben van, az emberek már nem is erről beszélnek, hanem az elődöntőről. De én azt mondom, várjunk még azzal. Szeretnénk lezárni a sorozatot, ha lehet, már kedden, de van egy olyan érzésem, hogy a harmadik meccs lesz a legnehezebb számunkra.
Fodor Gergely, a MJUS-Fortress Körmend játékosa

(Fodor Gergely bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással – www.kosarinfo.com – vehetőek át!)