Eseménydús napok vannak mögöttünk, úgyhogy lesz miről beszámolni. Szép a világ mostanság Székesfehérváron, hiszen ragyogóan megy a csapatnak, idehaza két fontos bajnokit nyertünk meg, a Közép-európai Ligában pedig miénk lett az elsőség. Érdekes módon Temesváron könnyebben győztünk, mint gondoltuk, ám megdolgoztunk a sikerekért.

De ne szaladjunk annyira előre: nézzük az odautat! Csak az elődöntő napján indultunk el Romániába, kicsit hosszúra is nyúlt az utazás. Szegeden még megállt a csapat ebédelni, aztán mentünk tovább, nagyjából két és fél órával a derbi előtt futottunk be Temesvárra. Elfoglaltuk a szállodai szobáinkat, úgy fél óra pihenésre maradt idő, és már mehettünk is ki a csarnokba. Ami azt illeti, kicsit rá is nyomta a bélyegét a játékra a fárasztó utazás, de még ennél is nehezebb volt, hogy jégveremre hasonlított a terem – még sohasem játszottam ennyire hideg csarnokban. Persze annyi baj legyen, a lényeg, hogy a Kapfenberg nem tudta tartani a tempónkat, és viszonylag könnyedén jutottunk be a sorozat döntőjébe.

Én nem vagyok egy nagy alvó, úgyhogy másnap már reggelizni is lementem, aztán Góbi Ricsivel körülnéztünk kicsit Temesváron. Bevallom, életemben először jártam Romániában, és nagyon tetszett, amit láttam, szép kis városban sétálgattunk, és gyorsan megtaláltuk a „kedvenc” kávézónkat is.

A finálé hangulata már sokkal jobb volt, mint az első meccsé, megtelt a csarnok, és ragyogó hangulatot teremtettek a hazaiak. Elárulom, kicsit tartottunk a temesvári szurkolóktól, ám gyorsan bebizonyosodott, hogy feleslegesen, hiszen abszolúte kulturáltan viselkedtek, az ég világon semmi gond nem volt velük. Néhány tucatnyi drukker kijött a meccsre Székesfehérvárról is, ezúton is nagyon köszönjük a biztatásukat.

Ami a finálét illeti, teljesen más volt, mint a Kapfenberg elleni találkozó, már az elején elbizonytalanodtak a hazaiak, és végül meggyőző diadalt arattunk. Nemzetközi kupát nyerni óriási eredmény egy magyar csapat számára, az pedig egyenesen fantasztikus lenne, ha „jutalmul” elindulhatnánk a Közép-európai Ligánál jóval erősebb Európa-kupában. Jómagam a német Bonn légiósaként szerepeltem már az ULEB-kupában, mint tudjuk, ezt a sorozatot alakították át Európa-kupává. Ragyogóan szervezett vetélkedés, bombaerős csapatokkal, fantasztikus lenne, ha rajthoz állna az Albacomp is.

De az még messze van, nem sokat ünnepelhettünk, hiszen szerdán már folytatódik is a magyar bajnokság, méghozzá egy olyan találkozóval, amely különösen érdekes lesz számomra. Kaposváriként játszom a Kaposvár ellen, kint lesz a csarnokban anyu, apu, valamint a nagypapám – bízom benne, hogy a somogyi szurkolók is csak a szépre emlékeznek. Elvégre két bajnoki címet is nyertem a helyi csapattal...
Simon Balázs

(Simon Balázs bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással – www.kosarinfo.com – vehetőek át.)