Ami azt illeti, pocsékul sikerült számunkra az alapszakasz vége, a Dombóvár elleni hazai vereség megpecsételte a sorsunkat, én mégsem hiszem, hogy a rájátszás első két meccsének elvesztése ennek a számlájára írható. Mindkét meccsen győzelmi esélyt szalasztottunk el, csak sajnos mindig akadt négy-öt perc, amikor nagyon rosszul játszottunk, és ezt kihasználta a Falco.

A mostani hangulatunk nem hasonlítható az év elejihez, de ez talán érthető, hiszen akkor szárnyalt és nyert, most pedig szenved és veszít az Albacomp. Vidámság nincs, de gyászhangulatról sem számolhatok be. Össze kell kapni magunkat a sorozat harmadik mérkőzésére, kizárólag arra összpontosítunk, hogy szépítsünk és versenyben maradjunk. Nagyon nehéz feladatnak tűnik háromszor legyőzni a szombathelyieket, de nem adjuk fel.

Meg sem fordul a fejemben, hogy a hétfői esetleg az utolsó edzés lehet ebben az idényben, szó sincs arról, hogy már a nyaraláson járnának a gondolataim. Ha így lenne, régen rossz lenne, ez esetben képtelen lennék a Falcóra koncentrálni. Erőt kell merítenünk abból, hogy tavaly hasonló volt a helyzet, hiszen a negyeddöntőben 2-0-ra vezetett ellenünk az Atomerőmű, mégis sikerült fordítanunk, és bronzérmesek lettünk. A feladat adva van most is...
Simon Balázs

(Simon Balázs bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással – www.kosarinfo.com – vehetőek át.)