Az NTE – Nemzeti Torna Egylet – különben a legrégebbi magyar sportegyesület, 1863-ban alakult, igaz, a történelem viharában például 1949-1989 között kénytelen volt szüneteltetni működését. A magyar kosárlabda történetébe azzal írta be nevét, hogy miatta a 20-as években megváltoztatták a sportág lépéshiba szabályát hazánkban. A Szentkirályi utcai teremben ugyanis a fűrészporos talaj miatt a labdát pattogtatva nem lehetett vezetni, ezért a játékszer fel-feldobását is helyes labdavezetési módnak fogadták el.

A múlt megbecsülése az Enternet idénybeli első hazai mérkőzésén is szerepet kapott, hiszen Zsembery Jenőné, a Nemzeti Torna Egylet tiszteletbeli elnöke büszkén mutatta meg az egyesület féltve őrzött alapító könyvét, melyben Ferenc József, vagy Horthy Miklós aláírása is megtalálható. Ferenczi György és a Rackajam külön indulót írt a kosárcsapatnak, voltak táncos pom-pom lányok, a szünetben Dávid Kornél és Cserny Réka, mint kosaras legenda megütközést nem keltve ütközött meg kerekesszékes kosárlabdában VV Leóval, vagy Szakáll Miklós médiatényezővel.

És persze volt meccs is. Az összes részlettől eltekintenék, legyen annyi elég, hogy négy percig volt csupán szoros, a Hegyvidék a végén annak örült, hogy a legkevesebb pontot kapta idén (90-et), az 1990-es születésű Balaton Dávid, pedig élete első élvonalbeli meccsén a dudaszó pillanatában hajított egy hármast, ezzel –29 pontra felhozva csapatát. Az este bizonyította, hogy ennek az együttesnek van múltja és jövője (a 12 benevezett játékosból hatan 22 évnél fiatalabbak, és mind magyarok…), jelene viszont törékeny. A Kecskemét komolyan vette a mérkőzést, Zsoldos zsoldosai megérik a pénzüket, a tréner kiválóan felkészült még az utolsó helyezettből is, Molnár András pedig hosszú kihagyás után visszatért a parkettre.

Ilyenkor szoktunk sóhajtozni, de jó lenne, ha első osztályú maradna az Enternet-NTE, hiszen a fővárosnak szüksége van egy csapatra, stb. Ez mind igaz is, de csak ezért ne maradjon bent. Ha megérdemli, mert megelőz valakit – teszem azt a Debrecent, bár kérdem én, Hajdú-Bihar megyének nincs szüksége élvonalbeli kosárcsapatra? –, akkor megérdemli a bennmaradást, mert ez sport, és a hegyvidékiek vérbeli sportemberek.

A ruhatárostól (szándékosan nem írtam jegyszedőt, mert a belépés díjtalan volta miatt, arra nem volt szükség) kezdve, az edzőn át a legfelsőbb vezetésig. Mindannyian akartak adni valamit, főképp azt sugallni, hogy érdemes ide máskor is eljönni, ők megpróbálnak kiváló szolgáltatást nyújtani és szórakoztatni. Nekik nyilván az a legfájóbb, hogy ez a pályán sikerült a legkevésbé.

Ám a Hegyvidék nem megy Mohamedhez, nem az isteni csodában bízik, hanem a saját erejében.
Szurkolok nekik.
Hajdú B. István