Hagyjuk az utánjárást, elárulom: öt. A többiből egy vagy több meccset elraktak néhány nappal, héttel, hónappal későbbre. Indok mindig akad, legelőször is, hogy a szabály lehetővé teszi, tehát nem kell indok. Van tehát egy rossz szabály, amely miatt a szurkolónak sokszor fogalma sincs róla, csapata mikor fog játszani, miért pont akkor, hogy áll a bajnokság valójában és mikorra egyenesedik ki a tabella.

Apróságok tényleg, ha olyan borzalmas súlyú érvekkel vetjük össze, mint mondjuk egy légiós sérülése. Mert hülyék azért nem vagyunk: a „csarnokprobléma”, mint hivatkozás gyönyörűen hangzik, tényleg, milyen gyakori is, hogy egy szerdán még szabadnak tűnő csarnokban szombatra hirtelen koncert vagy kirakodóvásár „terem”. Előre nem látható módon. Azok a csúnya vásárok. De ne bántsuk a csarnokproblémát, mert ez legalább egy indok, legtöbbször ilyen sincs.

A valóság ugyanis az a mi remekül szervezett bajnokságunkban, hogy ha kettőt tüsszent egy fontos játékos, már megy az e-mail szövetségbe, ellenfélhez: halasztunk! Kiderül a rettentő ígéretes hátvédről, hogy még kellene neki pár nap, amíg valóban briliáns tehetségét a maga teljességében tudja kibontakoztatni? Halasztunk. Kiderül, hogy az a tehetség esetleg nem is annyira briliáns, kellene egy másik? Halasztunk. Régen, vagy még nem halasztottunk? Halasztunk.

Fontos, persze, hogy fontos az eredmény, borzasztó körülmények között próbál talpon maradni a többség, a kudarcok alapjaiban rengethetik meg a sportág több fellegvárát. Nem csoda, ha minden alkalmat megragadnak az elkerülhetetlen elkerülésére, de legalábbis késleltetésére. Csakhogy észre kellene venni: nézők nélkül nem fog sikerülni. Komolytalan bajnoksággal, össze-vissza menetrenddel nem fog sikerülni. A számítgatások, kevésbé sportszerűtlen manőverezések fölötti szemhunyással – nem.
Rossz üzenet, ez van.

Ha a sérülés, legyen mégoly súlyos is, jogalap lenne minden lefektetett szabály felrúgására, akkor nem lehetne meccseket játszani. Nincs a világon bajnokság, ahol ez a nevetséges halasztósdi működhet. Most ugye komolyabbakról beszélünk. Ha nem, akkor rendben vagyunk, mert viccnek kiváló a dolog, csak érdekességképpen néhány gyöngyszem. A 7. forduló még nem ért véget, november 21-én kezdődött amúgy. Majd február elején. A 12., tehát a most következő e sorok gépelésének napján esedékes, kivéve a tizenkilenc nappal későbbi zárómeccset. És a tíz nappal ezelőtti nyitót. Kedvencem a 13. forduló, ezt alig egy hónap alatt lezavarják, a hét meccsnek hat napot sikerült keríteni január 10 és február 14 között. Hacsak nem lesz egy kis halasztás. De kell egy hónap a 14-nek is.

Viszont onnan nagyjából rendben vagyunk, igaz, nem kevés hétközi meccsel, ami remek dolog, hiszen közismerten nyugdíjasok és állástalanok járnak kosármeccsre, ellenben még olyan is lesz, amikor egy napra van kiírva az összes találkozó. Arról az örömteli tényről nem beszélve, hogy a Hegyvidék már januárban lejátssza a 22. (!) fordulóbeli meccsét, éppen két hónappal korábban, mint a kiírás tervezte.
Negatív halasztás – tényleg van mire büszkének lennünk.
Somos Zoltán