Miért tettek volna másként? Patonay játékosként, majd edzőként 40 éven át szolgálta a klubbot. Neki a legnehezebb, hiszen minden a piros-feketékhez köti.

Eszembe jutott 1978, mikor a KDMTE centere, Szűcs Józsi magasabb fizetésért az ősi rivális Zetébe igazolt. Ezt követő első körmendi fellépésekor a szurkolók pénzérmékkel dobálták meg. Negyedórával csúszott a kezdés, mire összesöpörték a folyamatosan csörgedező aprópénzeket.

Hirtelen bevillant 1987. A közelben lakó burgenlandiak azt hitték, forradalom tört ki. Az alkohol- és diadalittas körmendi szurkolok órákra megállították a forgalmat a 8-as úton, mivel az MTE, vidéki csapatok közül először nyert országos bajnokságot. Ezt követte még két bajnoki cím, hat Magyar Kupa-győzelem. Valamennyinél ott bábáskodott Putesz.

S, ha már a bábaságnál tartunk, nincs az országban még egy olyan általános iskola, mint Körmenden a Somogyi Béla. Ennyi válogatott és NB I-es kosaras nem tanult más oktatási alapintézményben az elmúlt harminc évben. Ide járt Németh István, Kálmán László, Fodor Gergely és Márton, a Vavra testvérek: András és Péter, Trummer Rudolf, Pojbics Szabolcs, Grebenár Péter, Gráczer Zsolt, Tóth Gergő és Ferencz Csaba, a tragikusan elhunyt Mogyoróssy Szilárd, vagy éppen a mostani edző, Hencsey Tamás. Egész jó kis csapat, így együtt, idegenlégiósok nélkül!

Putesszal megállták a helyüket az első osztályban és valószínűleg a nemzeti bajnokság első osztályában is megállnák a helyüket. Ezek a srácok már az iskolapadban megfertőződtek a kosárlabdázással. Könnyen tették, mert a felnőtt csapat mérkőzéseit és edzéseit az iskola tornatermében tartotta. Az igazgató úrnak sohasem kellett könyörögni, hogy részesítse előnyben a kosárlabdát, kiváltképp 1993 és 2002 között, mert akkor a suli direktora Patonay Imre volt. Nem minden diákjából lett kosaras, de szinte minden diákja az akart lenni. Kis túlzással, aki nem tanult meg ziccert, tempót dobni, vagy sarkazni az nem végezhette el a Somogyit. Nem véletlen, ha Körmenden a srácok azt mondják: ”Menjünk le játszani!”, az a kosarazást jelenti.

És akkor még ott a Rába-parti döngölt kosárlabdapálya. Se szeri, se száma a rengeteg hírességnek, akik már dobáltak rajta. Barátságos és presztízsmeccsek, barátságok és összeveszések. Igazi kosárlabda GRUND. Nincs hivatalos felelőse, aki gondozná. Putesz mindig ügyelt rá, hogy ne menjen tönkre. Hiszen ez egy érték. Körmend színfoltja, értéke, ahogyan Patonay is az.

Most a Zalaegerszeg csapatát segíti. Állítják a hozzáértők, ha a novemberi meccsen nem az egerszegi kispadon ül, 16 pontos hátrányból sohasem fordít a Zalakerámia. Azt már a vasi játékosok, vezetők sem gondolták, hogy a januári visszavágón is a zalaiak nyernek. Már pedig nyertek több, mint hat év szünet után – iskolajátékkal a körmendi iskola tornatermében, aminek Putesz minden négyzetcentiméterét ismeri….

Az egerszegi Putesz! Bizarr! Nem is kicsit.
Lantos Zsolt