Nos, a Sopron tündérének igaza van. Az nyer trófeákat, aki úgy játszik, mint Diana Taurasi. A Rátgéber László vezette Szpartak Moszkva all round „kisembere” – az egyes poszttól a hármasig bárhol képes világklasszis teljesítményre – nem aprózza: már gimnazistaként is ő volt Kalifornia legjobb kosárlabdázója, hogy aztán a Connecticut Egyetemmel mindig mindent megnyerjen. A minden idők legjobb amerikai edzőjeként – nem egyetemi szinten, hanem mindent egybevetve – számon tartott Geno Auriemma, akit a minap neveztek ki a londoni olimpiára verbuválandó amerikai válogatott szövetségi kapitányának – az egyetemi csapat edzőjeként a győzelem indokaként annyit jegyzett meg, amikor sorozatban harmadszor hódították el a trófeát: „nálunk játszik Diana Taurasi, a többi nem érdekes”.
Az olasz apa és argentin anya már Kaliforniában született, még csupán 26 éves lánya halmozza a címeket: kétszeres olimpiai bajnok, WNBA-aranygyűrűig vezette az érkezéséig erősen harmatos Phoenix Mercuryt, Európában pedig gyakorlatilag verhetetlenné tette a Szpartak Moszkvát.
Persze a legyőzhetetlenség glóriáját észrevette a média is. Már 2004-ben, amikor megérkezett a WNBA-be, már ő volt a központi figurája a heti összefoglalóknak, hogy aztán se vége, se hossza ne legyen a Diana Taurasit méltató eposzoknak.
Naná, hogy az önbizalma határtalan!
Amikor megjelenik a pályán, már akkor tudja az ellen, hogy nincs keresnivalója. „Di” a kosárlabdára született. Úgy megy, ahogy csak királynők tudnak, úgy kommunikál, ahogy hercegnőkhöz illik. Minden mozdulatáról lerí, hogy ő „Miss Basketball”! Ha kell, passzol, de inkább dob. Ha kell, ziccerezik, ha kell dobja a triplát. Mindenhonnan, emberrel együtt. Elképesztően sokszor, és elképesztően jó százalékkal. Aztán még bele is vigyorog az ellenfél képébe: „Láttad? Úgysincs esélyed! Legközelebb ide se gyere”.
Aztán megy vissza. Amikor kell – ellentétben sok honfitársával - a védekezéstől sem „riad vissza”.
Szóval a Taurasi-jelenségre mondják pestiesen, hogy „csak megszületnie volt nehéz”.
Akik ezt mondják, tévednek – súlyosan.
Egy példa arra, miért is dob harminc pont felett a fontos meccseken. A Szpartak már egy héttel a salamancai Euroliga Final Four előtt megérkezett Spanyolországba, ahol az egyik délelőtt Rátgéber László szabad programot adott lányainak. Majd a Szpartakkal történelmet író magyar szakvezető leült a szálloda halljába olvasgatni. Egyszer csak Diana Taurasi lépett be a forgóajtón. „Bocs coach, hívtam egy taxit és dobálgattam negyven percet, nem baj?” – mosolygott Rátgéberre.
Dehogy baj, ez az út vezet a csillagokig!
Molnár Csaba
a Nemzeti Sport munkatársa
