Abban meg pláne van valami bizarr, amikor Lengyelország közepén azon vitatkozunk L. Ákos kollégámmal, hogy most akkor tiszteletbeli equipment menedzsernek (magyarul szertárosnak) tekinthetjük-e magunkat, vagy sem. Tudniillik az indulásunk pillanatában derült ki, hogy a magyar válogatott felszerelésének, konkrétan a nadrágoknak egy része itthon maradt. Jellegzetesen magyar dolog: a válogatott személyes ismeretség révén szerzett magának szinte mindent ilyen-olyan, szponzornak csak jelképesen nevezhető kosárszerető emberektől. Akik látták a meccseket, láthatták, hogy odaértünk a nadrágokkal.

De nemcsak a nadrágok hiányoztak.  A válogatott szakmai stábja – tiszteletbeli szertárosok nélkül – összesen öt emberből állt, beleértve Rátgéber Lászlót is. (Szövetségi kapitány, két másodedző, orvos és technikai vezető.) Csak összehasonlításképpen: a többi csapatnál 8-10 fős stáb állt a háttérben.

A spanyoloknál például a bemelegítésnél külön edző irányította a labdás és a labda nélküli gyakorlatokat, valamint legalább két gyúró segédkezett az izmok helyrerakásában. De ugyanez volt a helyzet a nálunk nem sokkal nagyobb vagy fejlettebb országok esetében is, mint Szlovákia vagy Ukrajna. Arról nem is szólva, hogy a szakmai stáb formaruhában pompázott minden csapatnál, míg nálunk csak az edzők jó ízlésén múlt, hogy mindenki ugyanolyan színű inget vett föl a meccsre.

A szövetség vezetői közül mindez senkit sem zavart. Tudniillik közülük senki nem volt ott a lettországi Liepajában. Dicséretes spórolás a gazdasági recesszió idején, de talán nem most kellett volna spórolni. Akkor talán az orosz bíró hölgy nem fúj olyan szemérmetlenül elfogultan az első meccsen.

Persze nem kell megindokolni a távolmaradást. Mint ahogy azt sem, hogy a nemzetközi bírói karba miért nem a legjobb fizikai és elméleti teszteredményt elérő magyar kandidálót jelölte a szövetség. A kosárlabda így is, úgy is megy tovább a maga útján. Köszönhetően annak a néhány klubnak és néhány embernek, akik pénzt, időt és fáradságot nem ismerve képletesen szólva a víz fölött tartják ezt a sportágat az egyre magasodó hullámok közepette.
Ezek után a magyar válogatottnak csak gratulálni tudok, hogy egyáltalán kijutott Európa 16 legjobb csapata közé, bár ott háromszor is kikapott. Örüljünk, hogy megúszta méretes zakó nélkül. Ki tudja, mi lett volna, ha nem ér ki időben a gatya…
Zelenyánszky Balázs,
az RTL Klub és a SportKlub munkatársa