Nem azért, mintha a „Zete” annyira kutyaütő lenne, végtére is legutóbb bronzérmes volt, csakhogy több mint húsz éve nem fordult elő olyasmi, hogy egy csapat tizenegy győzelemmel kezdje az idényt. És még nem is került pont a sorozat végére…

Jómagam szombat estig a sajtó híradásaiból, televíziós összefoglalókból és néhány régi zalai (helyesebben vasi…), illetve kevésbé régi marylandi illetőségű ismerőssel folytatott telefonbeszélgetésből próbáltam meg összerakni az egerszegi csoda komponenseit. Mígnem végre elszántam magam, és leautóztam Székesfehérvárra, az Albacomp–Zalakerámia rangadóra.

Minden feltétel adva volt a nagy sorozat lezárásához. Szrecsko Szekulovics edző csapata az előző körben az akkor még szintén veretlen Atomerőműt állította meg, s a zseniális George Banks triplájával és duplájával 5-0-lal kezdte a meccset.
Fél perc múlva már 5-6 állt az eredményjelzőn. Calvin Watson beköszönt két hármassal.

Ettől kezdve ez volt a forgatókönyv. Jobbára a Zete vezetett, ha nagy ritkán fordított az Albacomp, azonnal jött a válasz, és a vendég pillanatokon belül visszaállította a világ rendjét. A látogatók mindent kibírtak. A huszáros hazai rohamokat, Kyle Wilson négy faultját is, azt, hogy a loboncos, szőke hajú „zalai Dirk Nowitzki” szinte végigülte a negyedik negyedet. Az őrült hajrában pedig nem remegett meg Hinnanték keze, halálos biztonsággal értékesítették a büntetőket az utolsó másfél perc forgatagában.

Ekkor döbbentem rá sokadmagammal a ZTE-sikerek titkára: ez a (Zala)kerámia törhetetlen. Történhet bármi, nem jönnek zavarba a mindenki által elismerten mérsékelt költségvetéssel dolgozó „fazekasok”.
A szilárdság egyetlen logikus magyarázata – Völgyi Péter és Patonay Imre remek edzői munkáján kívül – az állandóság. Magyar körülmények között szinte példátlan, hogy a keret úgyszólván megegyezik az előző évadbelivel, az egyetlen lényegi csere „Nowitzki”, vagyis hát Wilson beépítése volt a kezdő ötösbe.

Ezzel különben télmánál is vagyunk. A kezdő ötösnél. A Louis Hinnant, Watson, Kámán Tamás, Wilson, Trepák Zoltán összetételű kvintett – kiszámoltam – a tizenegy bajnokin a lehetséges 2200 percből 1650-et a parketten töltött, ez az összjátékidő 75 százaléka, ehhez hasonló mutatóval csupán az ugyancsak meglehetősen stabil alapötössel rendelkező Falco-Szova KC Szombathely dicsekedhet. Az pedig példátlan, hogy valamennyi meccsen ez az öt játékos kezdett, még a Falcónál is előfordult egyszer, hogy Donovan Morris helyén Pankár Tibor volt a pályán a feldobásnál. S még egy adalék: Hinnant, Watson, Kámán, Wilson és Trepák eddig a zalai pontok 82,1 százalékát szerezte.

Szóval, páratlan hatékonysággal dolgozik az alapkvintett, viszont az érem másik oldala, hogy a többiek keveset raknak be a közösbe. Volt, aki úgy fogalmazott szombat este – és nem fehérvári volt az illető –, hogy öt játékosból áll a ZTE.

Ez persze túlzás, de tény, hogy papírvékony az éllovas kerete. Jön egy sérülés, és kész a baj.
Eddig nem jött. De bármikor jöhet. Nem is csoda, hogy „Putesz” – Hinnant szerint a magyar Phil Jackson – üres óráiban a burgenlandi kosármeccseken járja, hátha talál egy olcsó, de mégis hadra fogható amerikait, akivel megerősítheti a keretet.
Lehetőleg pár dollárért. Mert – ismételjük – kis költségvetésű produkcióról van szó…
Ch. Gáll András