Van az a hang, amit azonnal felismersz. Amikor egy labda találkozik a parkettával, ahogy pattog ütemesen, aztán a tökéletes dobás után a háló sercegve fogadja be – az ember ilyenkor tudja, hogy jó helyen van. Mert a kosárlabda nem csupán egy sport, hanem egy életforma. Egy ritmus, egy érzés, egy közösség, ahol a passz legalább olyan fontos, mint a dobás, és ahol az utolsó másodpercek mindig megfagyasztják a levegőt.
Ez a blog azért létezik, mert nekem a kosárlabda mindig is több volt, mint egy játék. Egyszerre volt mester és menedék, öröm és frusztráció, dicsőség és kudarc. Gyerekként az első palánkom egy rozsdás fémkarika volt a garázs oldalán, aztán jöttek az utcai meccsek, ahol ha nem volt izzadságfolt a betonon, akkor nem is volt igazi a küzdelem.
Néztem az NBA döntőket hajnalban, úgy, hogy másnap az iskolában alig bírtam nyitva tartani a szemem, és közben álmodoztam, hogy egyszer majd én is… Hát, Jordan végül nem lett belőlem, de a szenvedély megmaradt.
És most itt van ez a blog. Mert ha már a pályán nem is teszek csodát, a szavakkal – úgy gondolom – sokaknak segíthetek felfedezni ezt a csodás sportágat.
Gyerekként még világklasszis kosaras akartam lenni – de ki nem ismeri ezt az érzést? Aztán ahogy felnőtté váltam, egyértelművé vált, hogy bármekkora szerelem is legyen a sport, az életemben más dolgok is vannak, amelyek fontosak, és ezek mind elvesznek a játékra szánható időből.
Így a kezdeti tervek az NBA meghódításáról inkább egy kitartó szenvedélybe, hobbiba torkollott. A játékot azóta se fejeztem be, bár csak hobbi szinten, de rendszeresen kosarazok, és ez soha nem is fog változni.
A sport terén a következő utat jártam be:
És hogy ez után mi jön még? Azt nem tudhatom, de az biztos, hogy mindig közöm lesz a sporthoz!
Ez a hely azoknak szól, akik nem csak nézni szeretik a kosárlabdát, hanem érteni is akarják. Akik tudják, hogy a játék nem csak arról szól, ki hány pontot dobott, hanem hogy hogyan állt össze a csapat, hogy egy jó védekezés néha többet ér, mint egy látványos zsákolás, és hogy a statisztika mögött mindig van egy történet.
Többek között a következőkről olvashatsz itt:
Mert nem tudok nem beszélni róla. Mert amikor a labda pattog, amikor egy tökéletes védekezés után jön a gyorsindítás, amikor egy utolsó másodperces dobás a gyűrűn táncol, akkor minden mást elfelejtek. És mert tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Ha te is így érzed, akkor ez a hely neked is szól. Pattogjon tovább a labda – itt minden egyes szó a sportról szól.
