Ha azt mondom, magyar kosárlabda, sokan legyintenek, és már nyúlnának is a távirányítóért, hogy inkább keresnek egy NBA-összefoglalót. Pedig voltak és vannak magyarok, akik pályafutásukkal beírták magukat a sportág nagy könyvébe.
Ha nem is a Jordan-féle mezőnyben szárnyaltak, de ha parkettről, tripla-dupláról és vérre menő védekezésről van szó, ők biztosan ott voltak. Őket fogjuk bemutatni.
Magyar kosaras legendák – a „nagy öregek”
Tisztelegjünk most azok előtt, akik már rég letették a lantot, de örökségük még mindig ott visszhangzik minden pattogó labdában, minden pontos tempódobásban, és minden elcsípett támadólepattanóban.
Ők azok, akik miatt a magyar kosárlabdának volt (és van) múltja. Akik miatt a fiatal srácok és lányok ma is arról álmodnak, hogy egyszer majd ők is eljutnak oda, ahová ők eljutottak. Lássuk a három magyar legendát, akik a legnagyobb nyomot hagyták a magyar kosárlabda világában:
- Dávid Kornél – Az egyetlen magyar, aki megjárta az NBA-t
- Báder Márton – A magyar óriás
- Gulyás Róbert – A szolnoki mesterlövész
Ha szeretnéd őket jobban is megismerni, akkor olvass tovább, a következőkben részletesebben is bemutatjuk a legendák útját.
Dávid Kornél – Az egyetlen magyar, aki megjárta az NBA-t
Van az az érzés, amikor valaki elér egy olyan dolgot, amire előtte senki más ebből a kis országból. Amikor valaki nemcsak egy álmot valósít meg, hanem egy egész generáció álmát. Nos, Dávid Kornél pontosan ezt tette. Ő volt az első – és mindmáig az egyetlen – magyar játékos, aki átlépte az NBA küszöbét, és nem nézőként, nem statisztaként, hanem igazi játékosként.
A Chicago Bulls mezében feszített, azon a parketten, ahol előtte egy bizonyos Michael Jordan szórta a pontokat, ahol a világ legjobb kosarasai küzdöttek egymás ellen estéről estére. Megfordult többek között a következő helyeken is:
- Clevelandben
- Torontóban
- Detroitban
Mindenhol nyomot hagyott, ahol játszott, megmutatva, hogy egy magyar játékos is képes felvenni a versenyt az amerikai szörnyetegekkel.
Kornél nem volt showman, nem volt egy Jordan-féle repülő cirkusz, de keményen dolgozott, intelligensen játszott, és amikor kellett, ott volt a fontos pillanatokban. A palánk alatt nem ismert félelmet, a középtávoli dobásai halálosan pontosak voltak, és ha kellett, az öltözőben is vezérként viselkedett.
Amikor végül visszatért Európába, még mindig nem állt le: Spanyolországban az Euroliga-döntőig menetelt a Tau Cerámicával, és ha ma a magyar fiatalok egyáltalán szóba merik hozni az NBA-t, abban óriási szerepe van annak, hogy ő megmutatta: igenis lehetséges.
Báder Márton – A magyar óriás
A magyar kosárlabda történetében mindig is hiánycikk volt a jó center. A magas, erős, mozgékony óriás, aki nemcsak elállja az utat a palánk alatt, hanem dominál is ott. Aki nemcsak áll, hanem dolgozik, harcol, küzd minden egyes lepattanóért, minden egyes ziccerért. Nos, Báder Márton pontosan ilyen volt.
Nemcsak a termete miatt volt legendás, hanem a mentalitása miatt is. Szolnokon a közönség egyszerűen imádta, és nem véletlenül. Nem volt az a játékos, aki egy-egy látványos megmozdulással akarta eladni magát – ő az a fajta volt, aki a parkettát felmarta, ha kellett. Még az amerikai karrierről is lemondott azért, hogy a legautentikusabb tudjon maradni. Mikor felment a labdáért, mindenki tudta: az onnan az ő kezébe kerül. Ha megkapta a festéken belül, akkor ott csak egy dolog következhetett: kosár.
De Báder nemcsak Magyarországon volt tényező. A horvát és izraeli bajnokságban is megfordult, és mindenhol tisztelték. Egy igazi veterán, aki nemcsak a centermunkát hozta magas szinten, hanem a csapatát is húzta magával. Ő volt az, aki után a fiataloknak már volt viszonyítási alapjuk, ha a magyar kosárlabdában centerposzton akartak valamit kezdeni magukkal.
Gulyás Róbert – A szolnoki mesterlövész
Vannak játékosok, akik a testükkel, az izmaikkal, a keménységükkel győznek. És vannak olyanok, akik az eszükkel, a technikájukkal és a könyörtelen dobásaikkal. Gulyás Róbert az utóbbiak közé tartozott.
A kilencvenes-kétezres évek magyar kosárlabdájának egyik legnagyobb alakja, akinek a keze úgy sült el, mint egy mesterlövészé. Ha a labda az ő kezébe került, az ellenfelek már tudták, hogy nagy bajban vannak. Olyan érzékkel dobott, hogy az ember néha azt hitte, a gyűrű mágnesként vonzza a labdát, ha ő engedi el. De – ahogyan a videóból is láthatod – védekezni is tudott.
A Pécsi VSK és a Szolnoki Olaj színeiben igazi klasszissá vált, de nem állt meg Magyarország határainál. Franciaországban és Oroszországban is megfordult, és ott is megmutatta, hogy egy magyar játékos is képes megállni a helyét az európai elitben.
Ő volt az a típus, aki nem villogott, nem csinált felesleges show-t – de amikor szükség volt rá, mindig a megfelelő pillanatban villant.
Az örökségük tovább él
Kornél, Báder és Gulyás neve ott él minden magyar kosárlabdabarát emlékezetében. Ők nemcsak játékosok voltak, hanem példaképek. Akik megmutatták, hogy a magyar kosárlabda igenis képes nemzetközi szinten is valamit letenni az asztalra. Akik nélkül ma a fiataloknak sokkal nehezebb dolguk lenne, mert nem lenne kit követniük.
A magyar kosárlabdának szüksége van új legendákra. De az út, amelyet ezek az emberek kitapostak, ott van, és arra vár, hogy valaki végigmenjen rajta. Ki lesz a következő, aki megpróbálja? Talán már most is ott pattogtatja a labdát egy vidéki tornateremben, és csak arra vár, hogy elindulhasson a nagyok nyomában.